Perfect for smooth melting moments avagy bársonyosan olvadó pillanatok velem

2013 március 5. | Szerző: Dormione |

Mindig is szerettem a csokit, de egy ideje már meguntam, hogy mindig a jól ismert, bolti cuccokat kapom ajándékba. Aztán a minap a férjem meglepett, ráadásul Valentin napra, kicsit úgy nézett ki a csomag, mint, aki beszabadult egy jó kis drogériába és ész nélkül vett mindent, amiről úgy gondolta, hogy kellhet egy nőnek. Kerek és szögletes fürdősó, egészséges masszázsolaj és a végén ott lapult egy jó kis lapos doboz a legviccesebb felirattal, amit eddig csokoládé dobozán láttam, viccelődve-haverkodva hirdették magukról “Szevasz, mi vagyunk a hihetetlenül karcsú csokik, tökéletesek a selymesen olvadós pillanatokhoz” vagy valami ilyesmi. Gondoltam milyen abszurd dolog, a sima fehér és barna csokit így eladni, mert hogy egyébként csak ez van benne és mégis ez a dumáló csoki nagy barátom lett, olyannyira, hogy rávettek arra ezek a kis dögök, hogy írjak róluk és a velük való kapcsolatomról meg úgy általában a kapcsolataimról.

Tehát nézzük az én kapcsolati hálómat: legfrissebb haverjaim a dumáló csokik, legalábbis én megszólítva érzem magam általuk, a marketingesek azt hiszem tökéletes munkát végeztek itt. Van néhány barátnőm, akikkel jobb híján mostanság leginkább telefonon értekezem, bezártságom okán. Vannak volt kollégáim, akikkel inkább csak levelezünk, hébe-hóba telefonozunk. Aztán mint a fenti sorokból kiderül férjem is van és van egy porontyunk is, aki még éppen olyan pinduri, hogy csak nemrég kezdtem hozzászokni a jelenlétéhez. Természetesen van nagy család is, kellő messzeségben.  Ja és tánccipők a szekrény mélyén, lehet, hogy őket nem is a barátság listára kellene felírni (?)

Na de térjünk vissza a férjemhez, akit egyébként jóformán sosem hívok így, de még nem jutott eszembe egy jó kis álnév, ezért egyelőre marad a férjem. Szóval, ő, aki elítéli az ilyen kereskedelmi ünnepeket, beállított két csomagnyi ajándékkal és nem utolsó sorban sikerült neki, olyasmit adni, ami tényleg szívet, de leginkább szájpadlást melengető volt. Meghatódtam, olyannyira, hogy a vékony csokikat nem faltam fel azonnal mind, hanem ma fogyott el az utolsó néhány kitartó darab. Sőt megfontolom, hogy a dobozt is elteszem későbbre. Hogy miért írok erről ilyen hosszasan, nos rögös út vezetett idáig.

Villámgyorsan indult a kapcsolatunk, bár elég viccesen, buli után felhívott valaki (a számom nem adtam meg senkinek sem) és úgy mentem el randizni, hogy fogalmam sem volt kivel találkozom, pontosabban nem tudtam, hogy a három pasi közül, aki előző este körülöttem legyeskedett melyik szerezte meg a számom és hívott fel. Vicces kedvemben voltam és belementem a találkába, gondolván, ennyit megérhet a dolog,  ha nagyon rossz, akkor eljövök és kész. Aztán ez volt életem legjobb sétája és beszélgetése, ami 7 hónap múltán esküvővel végződött, na de erről majd később.

Férjem heves udvarlásba kezdett, elhalmozott ajándékokkal, virágcsokrokkal, a környékemen sárgultak az irigységtől a nők. Én meg úgy éreztem magam, mint általános iskolás koromban, amikor először kaptam nőnapra virágot valakitől, az a kis csokor hóvirág a járda szélén kötött ki, mivel elhajítottam zavaromban (amit azóta természetesen sajnálok). Nos ebből az állapotból jutottunk el oda, pedig most nem dobtam el egy csokrot sem (szó szerint), hogy a férjem többet nem hoz virágot, mondván nem becsülöm meg. Pedig becsültem én nagyon is, csak egész egyszerűen nem tudtam kezelni ezt a hirtelen jött szeretet hullámot. Ez a hullám, hol virágfutár, hol ékszer, hol előkelő vacsora formájában tört elő belőle. Pedig én magam nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok az ajándékozásnak, soká töröm a fejem, hogy kinek mi lenne a jó, vagy az igazán megható ajándék. Viszont az valahogy kimaradt az eddigi leckékből, hogy hogyan kell elfogadni és egyszerűen csak örülni az ilyen szeretet csomagoknak. Lehet, hogy többet kellett volna néznem a nagy klasszikusokat pl. dimonds are a girl’s best friend és társai

Most végre eljutottunk oda, hogy valamivel tényleg meglepett, meghatott és azt hiszem talán most ő is érezte és tudja, hogy jól választott. A gyémántokhoz és a puccos vacsorákhoz  nekem még edződni kell. Addig viszont beszélgetek a vicces csokikkal és mesélek ezt azt.